Manapság a
vállalatok elvárása a munkatársak felé, hogy jó kommunikációs készséggel megáldott
csapatjátékosok legyenek, akik könnyen kapcsolatot teremtenek az ügyfelekkel és
a munkatársaikkal, szívesen járnak céges bulikra, ebédelni is a kollégákkal
mennek, és örömmel vállalnak önkéntes munkát a cég nevében munkaidőn kívül.
Emellett örömmel töltik a szabadidejüket a kollégákkal és aktívan részt vesznek
a vállalati rendezvényeken, behozzák a hétvégén sütött sütik maradékát, és
recepteket cserélnek egymással.
Van néhány
ember azonban, aki nem ilyen. Minden munkahelyen van olyan ember, aki
visszahúzódóbb, kevésbé lehet bevonni közös programokba, és nem ő a társaság
közepe, ha közösen kell valamit elkészíteni, megvalósítani. Sokszor alaptalanul
társaságkerülőnek , „antiszociálisnak” nevezik őket, pedig nekik egyszerűen
nincs szükségük annyi külső ingerre, mint az extrovertáltaknak.
A
teljesítményüket sem befolyásolja ez a személyiségvonás, hiszen ha valaki az
egyéni munkastílusát követheti, és van lehetősége egyedül, zavartalanul,
elmélyülten dolgozni, akkor valószínűbb, hogy ugyanazt vagy még többet tud
nyújtani a munkájában, mint mások, akik esetleg a konyhában ugyanazt a
problémát közösen vitatják meg. Nem igénylik a zajt, a tömeget, az újdonságot –
szívesebben vannak egyedül, és csak figyelik az eseményeket, vagy privát beszélgetést
folytatnak valakivel. Alapesetben, mindenkinek van igénye és alkalma
közösségben és egyedül is dolgozni, de ha választhat, akkor az introvertált
inkább egyedül teszi ezt.
Hogyan tudnak
az introvertált és extrovertált emberek a munkahelyen eredményesen együttműködni?
- Meetingek és megbeszélések előtt legyen lehetőség a témából felkészülni, elmélyülten „előredolgozni”. Lesz olyan munkavállaló, aki él a lehetőséggel, lesz, aki nem.
- Tartsuk tiszteletben, hogy a kávézóban vagy az ebédidőben nem minden ember vágyik a kollégák társaságára. Lehet, hogy szívesebben ebédel egyedül, mert így tud feltöltődni a közös munkához.
- Munkába menet, vagy munkából hazafelé örömmel megy egyedül egy könyvvel a kezében vagy fülhallgatóval a fülében, és nem keresi a lehetőséget, hogy közösen menjenek haza a kollégákkal.
Fontos
különbség köztük, hogy míg az introvertált emberek elsősorban belső
erőforrásokat használnak, amikor dolgoznak, addig az extrovertáltak a
környezetüktől veszik az erőt. A feladatot azonban mindkét típus kiválóan
elvégezheti, és a meetingeken, közös munkákban is egyformán tudnak az
eredményhez hozzájárulni, csak másképpen készülnek fel, és másképpen működnek
közre.
Az
állásinterjúkon sok minden kiderülhet, mi komfortos a megpályázott munkából a
jelöltnek, és mi nem. Ki lehet deríteni, hogyan közelítene a megoldáshoz és milyen
munkastílust preferál. A szervezeten belül pedig a vezetők messzemenőkig
kiaknázhatják az introvertált emberek alapos, strukturált működését és mély
gondolati világát, míg az extrovertált emberekre más módon tudnak számítani. Ha
a vezető nem támaszt elvárást a csoport tagjainak egyéni működése felé, és azok
spontán, személyiségüknek megfelelően végezhetik a munkájukat, akkor kevesebb
feszültség és csalódás lesz mindkét oldalon, és a szervezet teljesítménye is
növekszik.
További
információ: www.humanexcellence.hu